Október 8. Kedd.

Sziasztok!

Khm. Meghoztam az új részt!

Na jó, szerintem ez leesett anélkül is, hogy így bejelentem, csak nem tudom hogy kezdjem.

Nem nagyon szoktam ilyen kis monológokat írni a részekhez, de most ez így alakult. :)

Csak azt szerettem volna veletek közölni, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részeket. Sajnos családi problémák adódtak, és így nincs időm írni, de igyekszem. :) Éééé remélem, hogy ennek ellenére még olvasni fogjátok a blogot. :D

Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok, és szeretitek a blogomat.

Köszönöm, a 11 rendszeres olvasót.

Köszönöm a több mint 5900 oldalmegjelenítést.

Köszönöm a sok megjegyzést.

Ez mind mind nagyon sokat jelent nekem , még akkor is, ha nem írom le ezt minden egyes bejegyzés alkalmával.

Jó. Mivel véget ért a szeretetrohamom, nem is írok többet, így is elég hosszúra sikeredett ez az egész. :D

  Tegnap miután Krisztián távozott, még egy kicsit elmélkedtem, és be is aludtam.Mostanra már egy kicsit megbékéltem a helyzettel ami előállt.Igazából semmi okom nincs arra, hogy ki legyek bukva.Az egyik problémámat elintéztem azzal, hogy apuhoz költöztem.A Szilis ügyről meg legutóbbi értesüléseim szerint leszálltak nagyjából.És ha Márk elég kitartó lesz, és ha még mindig szeretné, akkor megbocsájtok neki, mert rájöttem ha most nem fogok megbocsájtani, akkor lehet, hogy egész életemben bánni fogom.Valami különös dolog köt hozzá.Magam sem tudom megmagyarázni mi, mert ilyet még sosem éreztem.Persze nem mondanám, hogy ez olyan " lepkék repkednek a gyomromban, ha meglátom " érzés, szerintem nem lesz olyan soha, de azt hiszem többet érzek barátságnál.Persze, ezt soha a büdös életben nem mondom el senkinek az életem árán sem, főleg nem neki.Még az kéne.
   Ma az egész délelőttöt végig aludtam, de apu hagyott egy kis üzit, hogy tudjam, azért mert nem voltam magamnál, még itt volt.Kicsit neteztem, az volt a tervem, hogy végignézem az összes közösségit, és "rendbe teszem", de amint megláttam azt a sok értesítést, üzenetet, és barátfelkérést, megijedtem, és kijelentkeztem.Gondoltam, ha eddig ráért, akkor ezután is . Épp videókat nézegettem a YouTub-on, amikor kopogtak.Tudtam, hogy nem lehet apu, és a fiúknak még órájuk volt, úgyhogy kíváncsian pillantgattam az ajtó felé.Kiszóltam, hogy bejöhet, (na jó, inkább kiáltottam) és a valaki élt a lehetőséggel.Ééééééés belépett az ajtón.....Krisztián.
-Szia. Hát te?-kérdeztem miközben lehajtottam a Macbook-om fedelét.
-Ellógtam suliból, gondoltam benézek.-mondta mosolyogva.
-Lógós.-jelentettem ki miközben kinyújtottam a nyelvem.
-Mondja ezt az, aki be sem jár.-röhögte el magát.
-Az én esetem más.-vágtam sértődött fejet.
-Jó,na ne durcizz.-ült le.
-Ne durcizz?-nevettem fel.-Ilyet mondj a barátnődnek,ne nekem.-röhögtem.
-Nincs barátnőm.-mondta komolyan.
-Ó, értem.-váltottam át én is komolyra.
-Na, és neked van barátod?-eléggé meglepett ezzel a kérdéssel.
-Öhm...Nincs.-állapítottam meg.
-Ilyen szép lánynak ne legyen barátja?-kérdezte.
-Ezt most fejezd be.-röhögtem el magam.
-Oké,oké.-emelte fel maga elé védelmezően a kezeit.-Te hallod....-kezdte, de nem tudta befejezni, mert kopogtak.
-Gyere.-szóltam oda.Én az ajtót, Krisztián meg engem nézett.Az ajtón meg belépett Márk.Elég meglepett fejet vágott.
-Ööö...Bocs, ha megzavartam valamit, Szili üzeni, hogy ma nem tud bejönni, de holnap ha még itt leszel, akkor eljön.-hadarta, és már el is tűnt.
-Ez gyors volt.-állapította meg Krisztián.
-Az.-mondtam meglepetten.-Na mind egy, mit akartál mondani?-tértem vissza az eredeti témához.
-Ki az a Szili?-"válaszolt".
-Ja, haver.Egy osztályba járunk, meg minden.-mondtam.
-Telefon.-mutatott a folyamatosan rezgő készülékre.
-Ja, bocs.-mondtam, és felvettem.-Szia!
-Szia, hallod, volt ott Márk?-kérdezte Szili.
-Ööö, igen itt volt, de csak elhadarta, hogy nem tudsz jönni, és már el is ment.Meg sem tudtam szólalni.
-Ó, pedig nekem azt mondta, hogy újra megpróbál beszélni veled.Na mind egy.Csak azt akartam megkérdezni, hogy holnap még bent leszel?
-Azt hiszem igen, de ha nem akkor majd szólok.
-Oké, heló, jobbulást.-köszönt el.
-Szia, kösz.-tettem le a telefont.
-Se csók, se ölelés?-gúnyolódott Krisztián.
-Mondtam, hogy csak haver.-röhögtem el magam.
-Na jó, mind egy, nekem mennem kell.-jelentette ki, majd indult az ajtó felé.-Még benézek.
-Oké, szia.-köszöntem el tőle is.
   Na kösz. Mindenki elment.Szili ma biztos nem jön be, Márk pedig...Áh, szerintem neki is dolga van.Krisztiánra meg rájött az 5 perc, úgyhogy jobb is, hogy elment.Apu dolgozik, úgyhogy max. csak este jön be.Éppen ezen gondolkodtam, amikor ismét kopogtak.Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Peti és Erik mosolygós arcát.
-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.
-Úúú szia.-nézett végig rajtam Peti.-Fúú, hát nem gondoltam, hogy ennyire rosszul nézel ki.-állapította meg.
-Hát kösz.-röhögtem el magam.
-Hoztam virágot.-húzott elő Erik a háta mögül egy csokrot.
-Hoztunk.-javította ki Peti.
-Ja, igen hoztunk.-helyesbített Erik is.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk.
  Még egy kicsit itt voltak a fiúk,de utána már mentek is, mert Peti nem szereti a kórházakat.Valamilyen szinten azért nagyon jól esett, hogy törődnek velem, és bejöttek a kórházba csak miattam, és még virágot is hoztak. :)