Október 7. Hétfő.

   Tegnap szinte az egész napot végig aludtam, csak apu volt bent nálam, és egy nagyon rövid "látogatásra" bejött anyu is.Nagyon nem volt kedvem, de apu kérésére bekapcsoltam a telefonomat is.Márk és Szili folyamatosan hívogatott.Egyszer bedőltem Márk ócska kis játékának, és felvettem a telefont, amikor Szili hívott, de amint meghallottam Márk hangját, gondolkodás nélkül lecsaptam a telefont.Utána már csak sms-ekkel bombáztak, de figyelmen kívül hagytam őket.
   Ma reggel már korábban ébredtem.Vagyis ébresztettek.Pontosabban a telefonom ébresztett.A képernyőn Fruzsi neve villogott, úgyhogy felvettem.
-Hol vagy?-kérdezte Szili aggódó hangon a vonal másik végén.
-Khm.Kórházban.-jelentettem ki egyszerűen.
-Szívatsz.-Így még sosem hallottam.-Mondd hogy szívatsz!-ordította a telefonba.
-Hé. Nyugi, semmi baj. Nem szívatlak, itt vagyok a kórházban,egy kicsit eltörött a jobb lábam, de a héten már kiengednek.-nyugtattam.
-Egy kicsit eltörött a lábad?És mégis hogy?-értetlenkedett.
-Hosszú.Ha akarsz délután gyere be, hogy megbizonyosodj róla, semmi bajom.
-Oké.-mondta, és azzal lecsapta a telefont.Lehet, hogy kisebb sokkot kapott.
   A beszélgetésem után fél órával kopogtak.Gondoltam, hogy apu érkezett meg, úgyhogy csak odaszóltam, hogy jöjjön be.De apu helyett Szili lépett be, mögötte meg Márk.
-Vele nem akarok beszélni.-Néztem Márkra.
-Légy szíves, csak...-kezdte, de nem engedtem, hogy továbbmondja.
-Nem.-jelentettem ki higgadtan.Csak bólintott, és kiment.Szili mindezt figyelmen kívül hagyva nézett végig rajtam.Láthatóan lesokkoltam egy kicsit.
-Mégis hogy?Vagy mikor?Jól vagy?-szegezte nekem a kérdéseit.
-Először is, nyugodj meg, és ülj le.-mosolyogtam rá.-Gördeszkáztam, és lecsúsztam a korlátról.Pénteken.Igen, jól vagyok.-válaszoltam sorjában a feltett kérdésekre.
-Hát az látszik.-mondta cinikusan.-Mikor mész haza?
-Ezen a héten valamikor.Még nem tudom pontosan.
-Valami azt súgja, hogy ez nem egy egyszerű lábtörés.-erre elmosolyodtam.
-Nem.Megrepedt pár bordám, és enyhe agyrázkódásom volt.Ja, és tele vagyok horzsolásokkal.-soroltam.
-Látványos lehetett.-röhögte el magát kínosan.
-Az is volt.-jelentettem ki.
-Honnan tudod?Van videó?
-Mondták.Lehet hogy van videó is, nem tudok még róla.
-Figyelj, Márk ellógta az egész napot miattad, csak hagyd hogy itt legyen, nem mondom, hogy bocsáss meg neki, mert megértelek téged is, csak arra kérlek, hogy ne szakíts szét engem.-mondta komolyan.
-Jó, oké.-adtam be a derekam.De nem Márk miatt! Csak Szili miatt!
-Köszönöm.-nézett mélyen a szemembe.Én válaszul csak hitetlenül megráztam a fejem.
   Márk bejött, leült egy székre, és csak nézett.Én nem zavartattam magam, csak tovább beszélgettem Szilivel.Pár óra múlva elmentek, és bejött apu.Kb. fél órát beszélgettünk, és megjelent Krisztián.Apu meg elment, mondván "nekem már úgy is van társaságom, neki meg dolga".
-Jobban nézel ki.-kacsintott rám Krisztián.
-Ezt most vegyem bóknak?-kérdeztem.
-Annak szántam.-ült le egy székbe.-Mondjuk az esésed előtt jobban néztél ki.-elmélkedett.
-Most megdobnálak valamivel, ha nem fájna annyira az oldalam.-jelentettem ki.Ő erre csak elnevette magát, és tovább nézett.Ne már, ma senkinek nincs jobb dolga, mint engem nézni?-Van videó az esésemről?-váltottam témát.
-Nincs.Túl hirtelen történt.-válaszolt bánatosan.Egy kevés hatásszünet után újra megszólaltam.
-Mit akarsz tőlem?-láthatóan megleptem a kérdésemmel.
-He?-kérdezett vissza "értelmesen".
-Mit akarsz tőlem?-ismételtem meg. Már válaszra nyitotta a száját, amikor megrezzent a telefonja.
-Bocs most mennem kell.-nézett fel a telefonjából, majd az ajtóhoz indult.-Még látjuk egymást.-mondta, és kiment.Hát, oké.