Október 10. Csütörtök.

   Végre hazamehetek!Tegnap végig aludtam a délelőttöt, és csak akkor ébredtem fel, amikor Szili megérkezett.Dumáltunk egy kicsit, de amikor megkérdeztem, hogy mi van a suliban, elhúzta a száját.
-Hát ööö...Nem tudom, hogy honnan szedték, de Fruzsi azt hallotta, hogy azért hiányzol, mert terhes vagy, és én vagyok az apa.-röhögte el magát kínosan. Kb. két percig csak néztem, azt hiszem nem is pislogtam, csak azon gondolkoztam, hogy hogy lehetnek ennyire szemetek, vagy nem is tudom mit mondjak rájuk.Amikor meg rájöttem, hogy ez mennyire abszurd, elkezdtem nevetni.Legalább 5 percen keresztül nevettem.Csak akkor hagytam abba, amikor már tényleg nem volt levegőm.
-Hát...-kezdtem.-Rég nevettem ilyen jót.-jelentettem ki.
-Azt hittem, hogy máshogy fogsz reagálni, de így is jó.-mosolyodott el Szili.
-De most gondolj bele!Én terhes, a te gyerekeddel?-nevettem el magam újra.
-Mondjuk eléggé abszurd.-állapította meg.
   Miután elment, nem volt mit csinálnom, nagyon untam magam, majd hirtelen ötlettől vezérelve lefotóztam a törött lábam, és a képet feltöltöttem Facebook-ra, és mellé írtam:
"Azért nem megyek suliba, mert eltört a lábam, és még véletlenül sem vagyok terhes! ;)
Ja, és Szilivel sem járok!"
    Tudtam, hogy ezzel nem intéztem el mindent, de muszáj volt megtennem.
   A kórházból való távozásom meg úgy volt megbeszélve a dokival, hogy délelőtt megvizsgál, és ha mindent rendben talál, akkor délután apu értem jön.
   Délelőtt bejött hozzám a doki, kedvesen köszöntött, majd elbeszélgetett velem arról, hogy hogy érzem magam.Biztosítottam róla, hogy már jobban vagyok, és hogy nem lesz semmi gond.Ő azt mondta, hogy még egy napot bent kellene maradjak, de végül meggyőztem, és beleegyezett, hogy hazamehessek.Nagyjából elkészültem, és már csak apura vártam, hogy végre itt hagyjam ezt a helyet.Apu helyett azonban Krisztián érkezett meg.
-Szia.-köszöntött mosolyogva.
-Szia.-köszöntem én is boldogan.
-Hogy vagy?-érdeklődött.
-Soha jobban.-feleltem mosolyogva.
-Ma mész haza?-ült le.
-Igen.-mondtam levakarhatatlan mosollyal az arcomon.
-Majd látogassalak meg akkor is amikor otthon leszel?-kérdezte félmosollyal.
-Szeretnél meglátogatni?-kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
-Lehet.-röhögte el magát.-Csak áruld el, hogy hol laksz.-Amint ezt elmondta, megérkezett apu.
-Na indulhatunk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze.-Vágtam rá gyorsan.
-Rendben, a papírokat elintéztem, és ha jól tudom, akkor az orvostól már elbúcsúztál.-állapította meg.
-Pontosan.Tehát akkor mehetünk.-virultam ezerrel.Apu adott egy pár mankót, majd közelebb ment Krisztiánhoz, és súgott neki valamit, amit nem hallottam.Gondolom semmi rosszat nem mondott, mert még kacsintott is mellé, Krisztián meg csak elmosolyodott.
   Amikor hazaértünk, apu segített felmenni a szobámba, és lefektetett az ágyra, ahol a következő 5 hetet fogom tölteni.Felhívtam Szilit, és elmeséltem neki, hogy végre hazaértem.Megígérte, hogy ma mindenképp eljön.
   Éppen a tévében néztem valami ócska sorozatot, amikor elkezdett rezegni a telefonom.
-Hallod, fél órája itt állok az ajtóban, és csengetek, de be van , és senki sem felel.
-Öööö....Jujj, elfelejtettem mondani, hogy elköltöztem.-jutott hirtelen eszembe.
-Mégis hová?-förmedt rám.
-Apuhoz, mondtam volna, csak tudod pont azon a napon történt az a kis baleset, meg minden, és akkor elfelejtettem.-hadartam el.
-Oké, mind egy, akkor még fél óra, és ott vagyok.-mondta lemondóan, és letette.
   Tovább néztem a tévét, és észre sem vettem, hogy milyen gyorsan telik az idő.Szili köszönés nélkül rontott be a szobámba, és röhögve kezdte a mondanivalóját.
-Nálad hülyébb embert keresve sem találhatnék.-állapította meg.
-Mondj olyat, amit nem tudok.-mondtam, és a végén még a nyelvem is kinyújtottam.
-De most komolyan.-ült le.-Feltölteni Facebook-ra egy képet a lábadról azzal a címmel, hogy még véletlenül sem vagy terhes?-röhögött.
-De ők sem gondolhatták komolyan ezt az egészet.Még csak 17 vagyok könyörgöm.-nevettem fel a végére.
-Na ez az.-bólogatott.-Amúgy mikor jössz suliba?
-5 hét múlva.-válaszoltam.-Ja, a sulival kapcsolatban, megkérnéd Fruzsit a nevemben, hogy hozza a leckéket?-néztem rá boci szemekkel.
-Miért, én nem vagyok jó?-vágott sértett fejet.
-Ezt most komolyan kérdezed?-néztem rá komolyan.
-Jó na.-röhögte el magát.
-Ja, és légyszi, csak neki mondd el, hogy hol lakom, nem szeretném, ha más is tudná, és folyamatosan itt lenne valaki.-vontam meg a vállam.
-Oké.-bólogatott.
   Még itt volt egy kis időt, aztán már ment is, mert dolga volt.A nap további része elég unalmasan telt.Este hét fele már annyira unatkoztam, hogy inkább bealudtam.