2013. július 9., kedd

Szeptember 16. Hétfő

     Tegnap este korán lefeküdtem, hogy tudjam kialudni magam, és ne tűnjek nyúzottnak, mert ugye a Norbis történet nagyon megviselt, mégsem szerettem volna ha azt hiszi, hogy még mindig szeretem.Ezért hát, bebeszéltem magamnak, hogy én nagyon boldog vagyok,és hogy ez a szakítás nekem csak jót tett, és hogy Norbi nem jelentett semmit.Így hát mosolygósan indultam suliba, és azt hiszem, hogy észre sem lehetett venni azt hogy pénteken szakítottam a barátommal.
     A suliban természetesen gyorsan terjednek a hírek, mert kis létszámú az iskola, de hogy mindenki tudni fogja, hogy szakítottunk Norbival, azt nem hittem.Pedig amint beértem a suliba, olyan diákok fejezték ki sajnálatukat, akikről azt sem tudom, hogy kik.Nem agyaltam ezen sokat, lefoglalt az, hogy kerüljem Norbit, és hogy nagyon boldognak mutassam magam.Ami nem volt nehéz, ugyanis ott voltak nekem a fiúk, akik támogattak, és folyton röhögtettek.
     A tanórák lassan teltek, feleltünk, tézét írtunk, és továbbmentünk az anyaggal.Csak a szokásos.Azt hiszem a nap fénypontja az volt, amikor lementünk a fiúkkal az udvarra, felültünk egy padra, és beszélgettünk, és egy pillanatban kijött Norbi.Azt hiszem sikerült nagyon meglepnem, amikor mosollyal az arcomon odaköszöntem neki.Látszott rajta, hogy hirtelen nem tudja mit tegyen, így csak bénán intett, és bement.A fiúkkal röhögve nyugtáztuk, hogy ma nem jön oda hozzánk.Pedig úgy volt hogy barátok maradunk.Vagy nem?
     A délután lazán telt, bepakoltam holnapra, majd apu kérésére FŐZTEM (csupa nagybetűvel) magamnak vacsit, amivel az egész délután elment, és még csak el sem rontottam.Habár, nem úgy nézett ki az a valami amit én csináltam, mint az ami a képen volt, de az íze finom volt.Na jó, maradjunk annyiban, hogy meg lehetett enni.Na jó, inkább csak nem volt mérgező...De el kell ismerni, más sem csinálta volna jobban.És különben is, nem ciki az, ha még nem tudok főzni.Mondjuk a vége az lett, hogy pizzát vacsiztam, és amit meg én "főztem" azt meg kidobtam.De akkor is. Én legalább megpróbáltam.Az, hogy nem jártam sikerrel, az más dolog.Nem sikerülhet minden elsőre.Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal mentem fel a szobámba, és néztem meg egy filmet.Aztán még egyet.Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy anyu jön haza.Ekkor gondoltam azt, hogy ideje lenne lefeküdni.És akkor lefekszem.

6 megjegyzés: